Hogyan jöttek a zsidók hozzánk?

   Nézzétek őket! Milyen tetves a szakálluk! Milyen mocskos, elálló fülük van! 

– Nézzétek azokat az alakokat! – kiáltja Fritz. – Azokat a baljós zsidó orrokat! Azokat a tetves szakállakat! Azokat a mocskos, elálló füleket! Azokat a roggyant lábakat! Azokat a lúdtalpakat! Azokat a foltos, zsíros ruhákat! Nézzétek, hogyan mozgatják a kezüket! Hogyan alkudoznak! És még azt mondják, hogy ezek emberek! – De miféle emberek! – így szól Karl. – Bűnözők, a legrosszabb fajtából. Elmeséli, hogyan üzérkednek az áruval, és amikor már van elég pénzük, megválnak piszkos ruháiktól, levágják szakállukat, tetvetlenítik magukat, modern ruhát vesznek fel, és úgy járnak-kelnek, mintha nem is zsidók lennének. Németországban németül beszélnek, és úgy viselkednek, mintha németek lennének. Franciaországban franciául beszélnek, és franciaként viselkednek. Olaszországban olaszok akarnak lenni, Hollandiában hollandok, Amerikában amerikaiak, és így tovább. Az egész világon így tesznek. Fritz nevet ezen, és azt mondja, hogy bárhogy is tesznek, mindig felismerhető a zsidóságuk. Karl bólogat: – Természetesen meg lehet különböztetni őket, ha odafigyelünk. Sajnos azonban még mindig sokan bedőlnek a zsidó csalóknak. Fritz így válaszol: – Én ugyan nem! Ismerem a zsidókat! Még egy verset is tudok róluk: Keletről jöttek valaha, Fillér nélkül, mocskosan, tetvesen. De néhány év alatt Jómódra tettek szert. Ma nagyon szépen öltöznek, Nem akarnak többé zsidók lenni, Ezért tartsd nyitva a szemed, és jegyezd meg: Aki egyszer zsidó, mindig zsidó!

– Nézzétek azokat az alakokat! – kiáltja Fritz. – Azokat a baljós zsidó orrokat! Azokat a tetves szakállakat! Azokat a mocskos, elálló füleket! Azokat a roggyant lábakat! Azokat a lúdtalpakat! Azokat a foltos, zsíros ruhákat! Nézzétek, hogyan mozgatják a kezüket! Hogyan alkudoznak! És még azt mondják, hogy ezek emberek! – De miféle emberek! – így szól Karl. – Bűnözők, a legrosszabb fajtából. Elmeséli, hogyan üzérkednek az áruval, és amikor már van elég pénzük, megválnak piszkos ruháiktól, levágják szakállukat, tetvetlenítik magukat, modern ruhát vesznek fel, és úgy járnak-kelnek, mintha nem is zsidók lennének. Németországban németül beszélnek, és úgy viselkednek, mintha németek lennének. Franciaországban franciául beszélnek, és franciaként viselkednek. Olaszországban olaszok akarnak lenni, Hollandiában hollandok, Amerikában amerikaiak, és így tovább. Az egész világon így tesznek. Fritz nevet ezen, és azt mondja, hogy bárhogy is tesznek, mindig felismerhető a zsidóságuk. Karl bólogat: – Természetesen meg lehet különböztetni őket, ha odafigyelünk. Sajnos azonban még mindig sokan bedőlnek a zsidó csalóknak. Fritz így válaszol: – Én ugyan nem! Ismerem a zsidókat! Még egy verset is tudok róluk:

Keletről jöttek valaha, Fillér nélkül, mocskosan, tetvesen. De néhány év alatt Jómódra tettek szert. Ma nagyon szépen öltöznek, Nem akarnak többé zsidók lenni, Ezért tartsd nyitva a szemed, és jegyezd meg: Aki egyszer zsidó, mindig zsidó!

– Nézzétek azokat az alakokat! – kiáltja Fritz. – Azokat a baljós zsidó orrokat! Azokat a tetves szakállakat! Azokat a mocskos, elálló füleket! Azokat a roggyant lábakat! Azokat a lúdtalpakat! Azokat a foltos, zsíros ruhákat! Nézzétek, hogyan mozgatják a kezüket! Hogyan alkudoznak! És még azt mondják, hogy ezek emberek!

– De miféle emberek! – így szól Karl. – Bűnözők, a legrosszabb fajtából.

Elmeséli, hogyan üzérkednek az áruval, és amikor már van elég pénzük, megválnak piszkos ruháiktól, levágják szakállukat, tetvetlenítik magukat, modern ruhát vesznek fel, és úgy járnak-kelnek, mintha nem is zsidók lennének. Németországban németül beszélnek, és úgy viselkednek, mintha németek lennének. Franciaországban franciául beszélnek, és franciaként viselkednek. Olaszországban olaszok akarnak lenni, Hollandiában hollandok, Amerikában amerikaiak, és így tovább. Az egész világon így tesznek.

Fritz nevet ezen, és azt mondja, hogy bárhogy is tesznek, mindig felismerhető a zsidóságuk. Karl bólogat:

– Természetesen meg lehet különböztetni őket, ha odafigyelünk. Sajnos azonban még mindig sokan bedőlnek a zsidó csalóknak.

Fritz így válaszol:

– Én ugyan nem! Ismerem a zsidókat! Még egy verset is tudok róluk:

Keletről jöttek valaha,
Fillér nélkül, mocskosan, tetvesen.
De néhány év alatt
Jómódra tettek szert.

Ma nagyon szépen öltöznek,
Nem akarnak többé zsidók lenni,
Ezért tartsd nyitva a szemed, és jegyezd meg:
Aki egyszer zsidó, mindig zsidó!