Hogyan ismerjük fel a zsidót?

A zsidó orra görbe. Olyan, mint a hatos szám.

 

A hetedikes fiú osztályban azt tanulják, hogy miként lehet felismerni a zsidót. Birkmann, a tanár különböző rajzokkal szemlélteti az osztály előtt. A fiú, Karl a tábla előtt áll egy pálcával, és magyarázza a rajzokat. – A zsidót az orráról lehet megkülönböztetni. A zsidó orr a hegyénél görbe. Úgy néz ki, mint a 6-os szám. Ezért hatosnak hívjuk őket. Sok nem-zsidónak is görbe az orra. De az ő esetükben az orr felfelé görbül, nem lefelé. Semmi közük a zsidó orrhoz.

A tanár bátorítására Karl rámutat, hogy az ajkak is meghatározóan különböznek. Általában püffedtek. A szemöldökök többnyire vastagabbak és kövérebbek, mint a miénk.

A szemekből látható, hogy a zsidó hamis, álnok ember.

Aztán az osztály legjobbja, Fritz Müller megy a táblához, és folytatja. Fritz rámutat, hogy a zsidók általában közepes testalkatúak és rövid lábúak. Karjuk is inkább rövid. Sok zsidó karikalábú és lúdtalpas. Gyakori a csapott homlok. Ezt hátrafelé hajló homloknak hívjuk. Számos bűnözőnek van ilyen homloka. A zsidók is bűnözők. Hajuk többnyire fekete, és gyakran olyan göndör, mint a négereké. Fülük nagyon nagy, és úgy néz ki, mint a kávéscsésze füle.

Két másik fiú is hozzászól. Az egyik a különböző változatokkal foglalkozik, a másik a zsidók mozgásának és beszédének sajátosságaival.

A zsidó majdnem mindig orrhangon beszél.

Gyakran visszataszító, édeskés szaguk van. Egy jó orr mindig megérzi a zsidót.

A tanár elégedett ezekkel a válaszokkal.

Megfordítja a táblát. A következő vers van ráírva, és a gyerekek felmondják:

A zsidó száján keresztül
A gonosz ördög szól hozzánk.
Az ördög, kit minden országban
Úgy ismernek, mint sorscsapást. Ha szabadulni akarunk a zsidótól,
És vidáman, boldogan élni,
Az ifjúságnak velünk kell harcolni,
Hogy megszabaduljunk a zsidó ördögtől.